Jászberényi Sándor: A szerelem biokémiája
A szerelem és a szeretet a legújabb hormonkutatások szerint az érzelmek nagy családjába csupán távoli rokonok, más-más biológiai folyamatokon alapulnak és más- más funkciót látnak el az egyeüttélésben.
(ELŐSZÖR IS TISZTÁZZUK HOGY MI IS AZ A SZERELEM, HOGYAN IS ZAJLIK EZ LE BENNÜNK.)
Egy kísérletben olyan diákokot válogattak be, akik párkapcsolatuk elején járnak. 12 percig vizsgálták komputertomográfban. Az első eredmények kimutatták, hogy agyunk mely területén aktiválódik a szerelem. Mind a nők és mind a férfiak esetében két agyterület válik különösen aktívvá. egy C alakú és a dopamin hormon felvételéhez szükséges recetorokban bővelkedő rész az közepén, valamint egy olyan szektor az úgynevezett VTA, amely talán a legrégebben kialakult területe az agynak, és bőven termeli azt a hormont, mely jelentő szerepet játszik abban, hogy szerelmesek legyünk. Ez a DOPAMINT.
Tíz nő és hét férfi agyfélvételeinek részletes elemzésték. A szerelmes nők agyában olyan területek voltak aktívak, melyek az érzelmekért és emlékekért, valamint a figyelmességért felelősek. A férfiaknál ezzel szemben a felső halántéklebenyben villantak fel területek, melyek a szexuális vonzalomért és vizuális stimulációért felelőse.
Bebizonyosodott, hogy a szerelem és a szerete nem ugyanaz a folyamat az agyban, és nem csak a megjelenési helyük különbözik, hanem azok a neutro-kémiai hatások is, amik kiváltják őket. Ha valaki szerelmes lesz, rengeteg olyan homron kezdi meg termelődését, mely kiváltja a jól ismert tüneteket. A dopamin növeli a tesztoszterontermelést, és arra ösztönzi a szerelmest, hogy figyelmét egyetlen célra fóksuzája, a norepinepri pedig nem várt energiákat kölcsönöz. Minden jól megmagyarázza, hogy miért ragaszkodnak a szerelmesek egymás közelségéhze, ugyani bár a két fent említett hormon euforikus állapotot idéz elő, az agyban mindeközben veszélyesen csökkön a szerotonin, melynek következménye a félelem érzet és ahogyan a pszichológiában ismert ez a kényszerbetegség egyik legjellemzőbb tünete. Ezzel magyarázható a szerelmesek állandó feszülsége, ha serelmesük hívása késik vagy hogy kényszeresen egymásra gondolnak.
Azonban ezeknek a hormonoknak az intenzív termelődése úgy harminc hónapon belül leáll. Statisztikailag kimutatott, hogy a szerelmi kapcsolatok ilyenkor kerülnek válságba. Ha a kapcsolat mégis túléli ezt az időszakot, akkor új hormonok az oxitocin és a vazopresszin kezdenek aktiválódni. Az oxitocin, amelyet gyakran boldogsáhormonnak neveznek, érzelmi elégedettségérzetet kelt.
Mi emberek arra rendeltettünk, hogy kötelékben éljünk és újra és újra szerelembe essünk- véli Helen Fisher. Azt a következtetést vonta le, hogy a szerelmi kapcsolatok hosszú átlagosan négy év. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy minden kapcsolatnak véget kell érnie. Minél idősebbek vagyunk, annál kevésbé vagyunk kiszolgáltatva a biokémiánknak. Elgondolkodtató jó hír az is, hogy a húsz éve házasok és az öt éve kapcsolatban élők körében végzett felmérés szerint a húsz éve házasok sokkal szenvedélyesbben és romantikusabban nyilatkoztak partnerükről, mint a párkapcsolatban ifjabb társaik.
Tehát a szerelem néha még tartogat meglepetéseket. Az örök szerelem hívői pedig, hiába a CT-vizsgálat, hába a hormonok, még reménykedhetnek! =) |